Friday, March 27, 2015

Magyar Irodalomóra

The following is both my first attempt to write fiction in Hungarian and my first attempt to teach in Hungarian.  My language class asked us to prepare a presentation on the topic of our choice.  Other students presented on wine-tasting, Japan, marriage, and tourism in Hungary.  I choose to create the beginning of a story and develop a lesson plan around it.

It was fascinating to write fiction in another language.  My vocabulary is very restricted which shaped the story I created.  But it also forced me to infuse every sentence with action.

I post it here mostly for my own sake as a way to preserve my little language learning efforts.

*********************************************************************************

Magyar Irodalomóra

Olvassátok el a szöveget. Amikor találsz egy új szót, írd a táblára.


***



Rejtély

A munka után a barátok bementek a kávéházba. Leültek és rendeltek. Nyugodtan beszéltek a napjukról.

Szilvia csak nézte a telefonját. Hirtelen felállt és szó nélkül kiment az utcára. A többiek halkan és gyorsan beszéltek róla.
--Kepzeljétek el, a férje komolyan beteg lett. Azt hallottam, életveselyes.
--Ne mondd már! Kitől hallottad ezt? Nem beteg! Elvesztette a munkáját két héttel ezelőtt.
--Na, ne mondd már!  Nem igaz! Azt hallottam, hogy új munkát kapott, de az új cég arra kötelezte, hogy költözzön el valahova Dél-Koreába.

Szilvia odalépett az asztalhoz. A barátai kíváncsian felnéztek. Meg akartak tudni az igazságot. Nem kérdeztek semmit mert megijedtek az arcától. Az arca holt sápadt volt. Az egyik keze remegett. Majdnem elejtette a telefonját.  Nem ült le.


Ott termett a pincér. Letett az asztalra egy drága üveg pezsgőt és négy magas poharat.


Szilva kezébe vette az üveget és kezdte kihúzni a dugót. A barátok féltek a dugótól. Ki is jött belőle halkan és finoman, mint egy kielégitett nőből a sóhaj.


A többiek csak bámultak egymásra.


Szilvia az asztal körül sétált. A pezsgőből töltögetett a barátainak, végül magának is.


A barátok nem tudtak mit mondani. Ilyenkor sütit és kávét szoktak fogyasztani. Most nem tudták, mi történik.


Szilvia felemelte a poharát. Lassan a többiek is.

--Igaz, ugye, barátaim, hogy süt a nap? Én rendeltem a különleges buborékost mert...

Nem tudta folytatni. A barátok már tűkön ültek.


--Igyátok meg --súgta Szilvia.


A barátok kiitták a poharakból a pezsgőt.


A pincér odament és letette a számlát, mert már egy ideje a terem másik végéből figyelte a jelenetet. Úgy döntött, hogy jobb ha fizetnek és távoznak.


Csengett egy telefon. Szilvia ránézett a telefonjára és kikapcsolta.

--Barátaim, nincs sok időnk. Hallgassatok meg és csináljátok, amit mondok. A kabátotokat a táskátokat, mindent hagyjatok itt. Fussatok el!

***


Kepzeljétek el a végét! Válaszoljatok a kérdésekre. Önálló munka.


Hány évesek?


Hol dolgoznak? Együtt?


Kivel beszélt Szilvia telefonon?


Miért szól sok pletyka a ferjéról?


Miért nem ivott Szilvia a pezsgőből?


Mi a te véleményed, milyen baj van?


Szilvia jó ember vagy rossz? Beteg?


Mit fognak csinálni a barátok? Mit fognak mondani? Tényleg birkák lennének?



***


Mit történik ez utàn? Rövid legyen! Nem kell a mese végét tudni.

Mondjátok el!


Monday, March 23, 2015

Humor Project: How Scientists Make People Laugh


I have neglected The Humor Project on my blog.  I have been more aware of my humor and lack-of-humor since I vowed to do something about it way back in June, 2014.

For example, my kids begged to watch Sponge Bob. I relented when they offered the following justification, "But, Mom, it's funny!"  I thought, huh.  They need to learn humor somehow. And then months later I found myself on a Saturday morning at the theater watching Sponge Bob in 3D. And it was funny!

At some point I will write more about this self-improvement endeavor.  However, the best I can do right now is offer this:

http://ideas.ted.com/how-scientists-make-people-laugh-to-study-humor/

My recent humor fail:  I frequently, but not always, remark that something my kids do is "Hillari-ASS."  This was funny, to me.  But guess who thinks everything and everyone is Hillari-ASS now? Yep, my 5-year-old son.  Moments like this make living in Hungary super hillari-ASS.  Another loud, crude American laughing at his own jokes.  (I still think it is funny.)

And for your daily does of laughter:
https://www.youtube.com/watch?v=VBXKoZQwvDE





Monday, March 09, 2015

Gender Tales: At the Toy Store

Leo, with great pleasure and excitement, trying to make small talk, says to the (male) attendant at the toy store:  "Look, we have this same toy in the nursery school!" (Lifts up a plastic hair dryer.)

Attendant:  "Oh, that's cool!  But you don't play with it, right?"

Leo: Returns the toy to the shelf.

Leo:  "No."

Me: "I'm sure you do.  It's a cool toy."

Leo:  No comment


Whom do he think he listens to?




previous posts on gender, kids, and Budapest:

http://jkkelleywritenow.blogspot.hu/2014/06/kids-are-not-dumb-what-boy-learns-from.html

http://jkkelleywritenow.blogspot.hu/2014/04/raising-kids-in-budapest-gender-tales.html